A magyar plakáttörténet nagy korszakai
Fejezetek:
- Összefoglaló
- I. A kezdetek - szecesszió és vörös propaganda (1895 - 1919)
- II. Art Deco és modernizmus (1920 - 1944)
- III. Egy rövid életű demokrácia jellegzetes plakátművészete (1945 - 1949)
- IV. A szocialista realizmus és a modern plakát folytonossága (1950 - 1955)
- V. Stílusok és technikák kavalkádja (1956 - 1970)
- VI. Az alacsony kultúra és a neoavantgárd (1971 - 1990)
II. Art Deco és modernizmus (1920 - 1944)
A Tanácsköztársaság bukásával és a Horthy-korszak kezdetével új fejezet kezdődött a magyar plakátművészet történetében. A tehetséges grafikusok többsége 1919-ben a szovjet rezsimnek dolgozott, de annak összeomlása után nem volt más választásuk, mint elhagyni az országot. Csak az 1925-ös általános amnesztia alkalmával térhettek vissza Magyarországra. Hazatérésük új minőséget hozott a tervezésbe, mivel ezek a művészek külföldön ismerkedtek meg a legújabb nemzetközi művészeti irányzatokkal. Ennek a nagy fordulatnak az előzménye a plakáttervezésben a magyar avantgárd volt. A „Nyolcak” nevű festőcsoport 1909-ben klasszikus avantgárd művészcsoportot alkotott. Kassák Lajos művészköre, az Aktivisták az 1910-es évek végén alkotott művészek nagyon fontos csoportja volt.
Kassák nemcsak jelentős modern, konstruktivista festő és tervező volt (amellett, hogy író és költő volt), hanem korának egyik legfontosabb művészetszervezője és teoretikusa is. Folyóiratai, az „A Tett” és a „MA” (Ma), majd később a „365”, a „Dokumentum” és a „Munka” (Mű) rengeteg információt nyújtottak a közönségnek az avantgárd minden fontos tendenciájáról. 1916-ban, híres cikkében, „A plakát és az új festészet”-ben Kassák azt állította, hogy a modern plakát frissessége, szuggesztív ereje és tömör vizuális nyelve a modern művészet meghatározó értékei, és hogy a modern plakát mint műalkotás felveszi a versenyt bármely festménynyel. Konstruktivista művészete (képarchitektúrának nevezve) szimbolikus jelentéssel bírt: ideális geometriájával egy új társadalmi rendre utalt.
Szerencsi chocolate bonbons cocoa Art Deco poster (detail)
Kassák, Bortnyik Sándor és Berény Róbert voltak a modernista plakáttervezés hazai meghonosításának kulcsfigurái. Bortnyik Kassák körének egykori tagja volt. Bécsi emigrációjaként 1922-ig az „MA” riportere volt. 1922 és 1924 között Weimarban élt, ahol mély hatással volt rá a Bauhaus és Theo van Doesburg. Berény szintén Németországba emigrált; Berlinben élt. Mindketten 1926-ban visszatértek Budapestre, és hamarosan plakáttervezéssel kezdtek foglalkozni. Mindketten festők voltak, de nem tudtak festményeladásból megélni. A kereskedelmi grafikai tervezés fontos bevételi forrás volt a művészek számára. Bortnyik és Berény a modernista tendenciákat beépítették plakátterveikbe. Míg modernizmusukat a klasszikus kiállításokon botrányosnak tartották volna, friss ereje értékes eszköznek bizonyult a grafikai tervezés területén.
Művészeti alapelveiket azok az irányzatok határozták meg, amelyekkel külföldön megismerkedtek: a konstruktivizmus, az új objektivitás, a Bauhaus és különösen a De Stijl. Ez azt jelenti, hogy a funkcionalizmust vették át: esztétikájuk ezt az elvet követte. Ezért plakátjaik egyszerűek és világosak, a szöveg jól olvasható, a formák gondosan felépítettek és minimalistaak. Ami a tipográfiát illeti, az a modernista plakáttervezés központi témája volt. A világhírű Bauhaus-tanár és művész, Moholy-Nagy, az egyik fő reformátora volt. Moholy tipográfiai alapelvei és munkássága ezen a területen – különösen a Bauhaus Bücher sorozat – fontos forrássá vált a magyar grafikusok számára. A tipográfiát alapvetően befolyásolták olyan Bauhaus-művészek munkássága, mint Moholy-Nagy, Herbert Bayer vagy egy másik magyar Molnár Farkas. Új betűelrendezési módokat találtak ki, intenzív színeket, különböző betűméreteket használtak, és új betűtípusokat terveztek. Ez egy teljesen új lehetőségek világát nyitotta meg előttük.
Kassák első modernista-konstruktivista plakátját 1924-ben Bécsben készítette a Magyar Hírlap számára. A plakát „képarchitektúrás” festményeire hasonlít. Absztrakt kompozíció, amely a vörös, kék és fehér kontrasztjára épül. A tervet kinyomtatták, és egy új típusú plakát jelent meg Budapest utcáin. Kassák számos plakátot tervezett, de csak néhányat nyomtattak ki közülük, és még kevesebb maradt fenn. Néhány műve csak a róluk készült fotók alapján ismert.
1926-ban Bortnyik két tervet készített Modiano számára, és egy plakátot az Újság számára. A geometrikus, konstruktivista szemlélet mindegyiken megmutatkozik. Bortnyik nem készített absztrakt plakátokat, geometrikus elemekből épített figurákat és tárgyakat. Monumentális modernista plakátokat tervezett széngyártó cégeknek (Vágó Dezső, Futó Gyula).
Berény visszatérése után szintén konstruktivista plakátterveket kezdett készíteni. Bortnyikhoz hasonlóan ő is geometrikus, sík formákból alkotott figurákat, dinamikus mozdulatokat és jól megválasztott szlogeneket használt (Flora, Cordatic). Munkái gyakran humorosak vagy játékosak, előnyben részesítette az animációszerű, kedves, de geometrikus alakzatokat, amelyekbe beépítve a márkákat is belefoglalta (Az animáció úttörőjeként is ismert). Berény bájos plakátsorozatot tervezett a Tátra mosóporhoz és a Polo szappanhoz. A leghíresebb magyar plakátok között található az 1929-es Modiano számára tervezett munkája, amelyen egy dohányzó úriember stilizált képe látható, amint ajtót nyit.
Miután ezek a művek megjelentek Budapest utcáin, a modernista plakátstílus hamarosan nagyon népszerűvé vált a művészek és a hirdetők körében is. A híres olasz dohánymárka, a Modiano volt az egyik első, amely felismerte hatását; 1922-től modernista plakátsorozatot adtak ki, a legjobb művészeket megbízva. Sokan közülük több plakátot is terveztek a Modiano számára. A modernista design elvei szakmai folyóiratokon és kiállításokon keresztül terjedtek el. Kassák különös figyelmet fordított a plakát bemutatására „MA” című folyóiratában, de léteztek a témára szakosodott szakmai folyóiratok is, mint például a „Magyar Grafika” (1928-tól a modernista grafikai tervezésre összpontosított), a „Reklám-élet” és Bortnyik rövid életű folyóirata, a „Plakát”. Bortnyik maga is számos cikket írt a plakátművészetről. Egyre több nyílt pályázat jelent meg plakáttervekre, és az érdeklődés olyan nagy volt, hogy az eredeti terveket gyakran nyilvánosan kiállították. 1927-ben az Országos Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán mutatkozott be a kereskedelmi grafikai tanszék. 1928-ban megalakult a Magyar Könyv- és Reklámművészek Egyesülete, amely 1930-ban bemutatkozó kiállítást szervezett, amelyen bemutatták eredményeiket. Minden jelentős művész, köztük Kassák, Bortnyik, Berény, Moholy-Nagy és mások is részt vettek a kiállításon. A szaksajtó mellett az egyesületek, a kiállítások és a művészeti iskolák is meghatározó szerepet játszottak a modernista plakáttervezés hosszú távú hatásában.
Az állami művészeti iskola, az Iparművészeti Iskola nem tudott lépést tartani a modernista irányzatok által befolyásolt grafikai tervezés fejlődésének ütemével, de a magániskolák sikeresen átvették a helyüket. Jaschik Álmos iskolájában a népművészet fontos volt, de a modernista és az art deco hatások is jelen voltak. Bortnyik a német Bauhaus mintájára hozta létre a „Műhely” művészeti iskoláját; számos jelentős modernista művész tanult itt, mint például Nemes György, Macskássy Gyula és Vásárhelyi Győző (később Victor Vasarely). Csabai-Ékes Lajosnak (jelentős iparművész és grafikus) és Orbán Dezsőnek (festő) is megvolt a saját, befolyásos magánművészeti iskolája.
1933-ban Bortnyik „A modern plakát gyászbeszéde” címmel cikket publikált, amelyben a modernista plakáttervezés végét hirdette. 1930 után Berénnyel másképp kezdtek dolgozni: elhagyták az alapvető erős színeket, és rózsaszín és pasztelltónusokat kezdtek használni; a geometrikus formákat plasztikus részletek, az éles széleket lágy átmenetek váltották fel. Bortnyik búcsúja ellenére a modernista plakát tehetséges tanítványainak köszönhetően a második világháborúig fennmaradt.
Irsai egy rövid palesztinai tartózkodás után 1930 körül tért vissza Magyarországra, ahol megtervezte az első modern héber betűtípust. 1930 után a magyar modernista plakáttervezés harmadik mestere lett. Irsai István eredetileg építész volt, ami finom, pontos, tiszta rajzstílusát látva nyilvánvaló lehet. Irsai olyan nagy márkáknak dolgozott, mint a Nor-Coc divatcég, a Lampart áramszolgáltató, valamint a Modiano, az Albus szappan és sok más cégnek. Tökéletes, tiszta modernista kompozíciói magas művészi értékkel bírnak. Kiemelkedő tehetséggel bírt a tipográfiában is; Betűtípusai a Bauhaus ihlette művészi megközelítését tükrözik; a kézírás elhelyezése és a betűtípusok megválasztása mindig ötletes.
Irsai mellett Csemiczky Tihamér az 1930-as évek után is folytatta konstruktivista/modernista stílusú kereskedelmi plakátok tervezését. Rendszeresen dolgozott hatalmas elektrotechnikai vállalatoknak, mint például a Tungsram, a Standard, a Telefunken stb. A Tungsram esetében komplex vízióval rendelkezett a vállalat arculatáról: a plakátok, szórólapok, prospektusok és még a villanykörték csomagolásai is ezt a képet tükrözték. Évtizedekig, még a második világháború után is a vállalat fő grafikusa maradt.
A modernizmussal párhuzamosan egy másik irányzat is megjelent a plakáttervezésben: az art deco. A kifejezés az 1925-ös párizsi nemzetközi iparművészeti kiállítás nevéből ered. Az art deco-t általában olyan alkalmazott művészeti stílusként emlegetik, amelyben a modernizmus keveredik a hagyományos művészettel és az orientalizmussal. Pontosabb azonban az art deco-t egyfajta ízlésként leírni, amely egy bizonyos társadalmi osztály, az úgynevezett dzsentri igényeire és nézeteire adott válaszokat adott. Ennek a stílusnak a lényege a dekoratív szépség, ezért a kortárs populáris vizuális kultúra (filmek, reklámok, fotók) és a korábbi stílusok, mint a szecesszió, a népművészet vagy a historizmus motívumait használja fel.
Az art deco fontos stílus volt a nemzetközi plakátművészetben világszerte, különösen Európában és Amerikában, ahol briliáns plakátok készültek. Ez a formatervezési stílus a modernizmus alapelveit veszi át (például gyakran absztrakt formákat ábrázol), de hiányzik belőle az avantgárd társadalmi felhangja. Az art decot leginkább a gazdag felsőosztálybeli polgárság értékelte, mivel kielégítette a modern és elegánsan berendezett környezet iránti vágyukat. Világuk magában foglalta a metropolisz nyüzsgését, a gyors autókat, a modern háztartásokat, a revüket, a vaudeville-eket, a színházakat, a mozikat, a jazzzenét és a táncklubokat. Ebben a kultúrában a nők új nemi szerepeket testesítettek meg, nevezetesen a nagyváros dekadens és démoni hölgyét, aki divatos, egyenes szabású ruhát és rövid hajat viselt. Ez a világ nagyon jól reprezentálódik a kor filmplakátjain. Ez a plakáttípus lassan meghaladta az 1910-es évek narratív stílusát, és az art deco stílusában stilizált, friss és erotikus lett. Ez az elegáns világ a kor utazási plakátjain is tükröződik.
Az art deco a modernizmussal egy időben virágzott Magyarországon, de a plakátokat a legtöbb esetben más-más művészek tervezték. Az egyik legnagyobb magyar art deco plakátművész Réz-Diamant Tibor volt, aki kiemelkedő filmplakátokat tervezett (például „Az éjszaka virága”). Egyik legjobb műve a „Josephine Baker”, amelyet az énekesnő és színésznő 1928-as budapesti, a Royal Orfeumban tartott előadására tervezett; egyszerű és geometrikus kompozíció, modern beütéssel is, de rendkívül dekoratív, játékos és merész. Réz-Diamant számos nagyszerű filmtervet (pl. „Atlantisz”) és revüfilmekhez készített, például a Tiller lányok plakátját, amely a színek és formák ritmusával ámulatba ejti a nézőt. Munkái látványos tükrei az 1920-as és 1930-as években kialakult új nagyvárosi életstílusnak. Deutsch Ernő József szintén nagyszerű art deco filmplakátokat tervezett, dekoratív kompozíciókat alkalmazva.
Bottlik József az egyik legnagyobb magyar plakátművész volt, legjobb művei az 1920-as és 1930-as évekből származó art deco plakátjai. Sokat dolgozott az „Orion” elektronikai cégnél. Ő tervezte a cég háromfejű logóját, amelyet évtizedekig használtak. Ő tervezte a legendás „Metropolis” című film magyar plakátját, amely igazi remekmű. Egy izmos férfialakot rajzolt, aki egy hatalmas, világító, New Yorkra emlékeztető várost tart, vállán világító art deco felhőkarcolókkal, tetején pedig a film gépistene jelenik meg. Bottlik terveire a csodálatos art deco tipográfia, a különleges fényeffektek és a dekoratív rajzstílus jellemző.
Az art deco nehezen definiálható, de vannak tipikus jegyei. Eklektikus stílus, amely különböző elemeket, hagyományos motívumokat ötvöz modern anyagokkal és a gépkorszak szimbólumaival. Ornamentikát, erős és gazdag színeket, mint a rózsaszín, a lila, az arany és az ezüst, alkalmaz. Részben felhasználja a modernizmus tipográfiáját és a lapos, geometrikus formákat. Az expresszionizmus hatásai is láthatók, például torz formák, mint például Bottlik József Amerika lázban című filmplakátjain.
A magyar art deco egyedi hangvétellel rendelkezett, amelyet a népművészet hatása határozott meg. Kozma Lajos népi barokk bútorai a legismertebb példák közé tartoznak. Kozma ismert modernista építész volt, és art deco könyvillusztrációiról is híres. A népművészeti irányzatot a két világháború között erősödő nacionalizmus támogatta. Az utazási plakátokon a folklorista szemlélet dominált: gyakran ábrázoltak népviseletet és hagyományokat, de a kompozíciókban mindig volt egy modern art deco beütés (például: Mallász Gitta: Ungarn, vagy Konecsni utazási plakátjai).
Konecsni György az 1930-as évek végétől kiemelkedő művész volt, ekkor alakította ki saját, egyedi stílusát. Eleinte a modernista plakátstílus befolyásolta, de alkotásai hamarosan az art deco felé sodródtak. Saját hangvételét a klasszicista formák, a plaszticitás, a lágy színek és az elegáns tipográfia jellemezte (például: Budapest fürdőváros). Utazási plakátjain ez a stílus ötvöződik a népművészettel, ami a Kling Györggyel közösen tervezett munkáin is megfigyelhető.
Konecsni art deco stílusú klasszicizmusa és modernizmusa hatással volt Richter Aladár munkásságára. Számos nagyszerű turisztikai plakátot tervezett (például Budapestre), és a főváros turisztikai hivatalának hirdetésein is dolgozott. Richter kereskedelmi plakátokat is tervezett, számos munkája az art deco és a modernizmus közötti átmenetet mutatja be. Egyik leghíresebb alkotása a Modiano plakát, amely két stilizált, geometrikus alakzatot ábrázol art deco stílusban.
Az art deco és a modernizmus közötti különbségek könnyen felismerhetők, ha két 1929-es Modiano-tervet helyezünk egymás mellé: az egyiket Molnár C. Pál festőművésztől, a másikat Bortnyik Modiano-sorozatából. Az utóbbin egy óriási, lapos kéz látható, amint cigarettapapírt sodor narancssárga háttér előtt: egyetlen egyszerű, de világos motívum, gazdag és erős színek, valamint átlósan elhelyezett betűs szöveg. Az art deco festő, Molnár C. plakátja ezzel szemben egy gyönyörű nő profilját ábrázolja pultfényben, sárga és barna tónusokkal, a füst vékony dekoratív vonalban száll ki a szájából, spirálban végződve. Ez a két arca a magyar plakátművészetnek az 1920 és 1944 közötti időszakban: a tiszta és nyugodt modernitás és a dekoratív, erotikus art deco. A magyar plakátművészet nagyon gazdag, virágzó korszaka volt ez, amelyet a második világháború hirtelen véget vetett.
Fontos megjegyezni, hogy a két világháború közötti időszakban készült plakátok nagy része nem sorolható e két fő művészeti irányzat közé. Több száz, alacsony művészi minőségű plakátot nyomtattak, amelyek meglehetősen hagyományos és realisztikus stílust képviseltek. Főként a kereskedelmi forgalomban kapható filmplakátok képviselik ezt a szegmenst; ezek általában ugyanazt a receptet követték: a sztárok nagy, fotószerű portréi, néhány filmjelenettel kiegészítve. Viszonylagos fantáziátlanságuk ellenére ma is nagyon érdekesnek és dekoratívnak tűnnek.