A magyar plakáttörténet nagy korszakai

 

---

 

Fejezetek menü:

1. Összefoglaló
2. I. A kezdetek - szecesszió és vörös propaganda (1895 - 1919)
3. II. Art Deco és modernizmus (1920 - 1944)
4. III. Egy rövid életű demokrácia jellegzetes plakátművészete (1945 - 1949)
5. IV. A szocialista realizmus és a modern plakát folytonossága (1950 - 1955)
6. V. Stílusok és technikák kavalkádja (1956 - 1970)
7. VI. Az alacsony kultúra és a neoavantgárd (1971 - 1990)

 

---

 

Összefoglaló

 

Bevezetés

A 20. századi magyar plakátművészet kivételes. Lenyűgöző látni, hogy egy múlandó anyagra nyomtatott kiemelkedő műalkotás évtizedekig tartó társadalmi és politikai zűrzavart, káoszt és háborúkat élt túl, a 20. századot, amely a médium fénykorát jelentette. Ugyanakkor ezek a tárgyak történelmi emlékek is, és ha közelebbről megvizsgáljuk őket, megértethetik a szemlélővel, hogy egy eredeti régi plakát szinte bárminél jobban képes megidézni annak a korszaknak a hangulatát, amelyben készült. Csak egy pillantást kell vetnünk rá, és olyan, mintha egy ablakon keresztül kukucskálnánk a múltba.

Ebben a részben a magyar plakátművészet történetét mutatjuk be. Hat fejezetből áll, amelyek mindegyike a magyar plakáttörténet egy-egy fontos korszakát mutatja be. Ezek a szövegek csak kis betekintést nyújtanak a plakáttörténetbe, mivel a részletekbe való belemerülés könnyen megtölthetne egy vaskos könyvet. A fenti linkek segítségével kiválaszthatja a kívánt korszakot, itt pedig egy-egy rövid összefoglaló olvasható az összes fejezetről.

 

---

 

I. A kezdetek - Szecesszió és vörös propaganda (1885 - 1919)

 

Az első fejezet a magyar plakátművészet korai napjait mutatja be. Minden az 1880-as években kezdődött, és hamarosan az utcákat plakátok borították be. Ez a fejezet bemutatja a magyar plakáttervezés úttörőit, és a számos jelentős magyar festőt, akik csak néhány plakátot terveztek, de nagyon fontos szerepet játszottak abban, hogy bemutassák, hogyan lehet egy plakát valóban plakát, ahelyett, hogy betűkkel és díszekkel zsúfolt mező vagy realisztikus jeleneteket ábrázoló kép lenne. Szó esik a 20. század első két évtizedéről is, amelyet a plakáttervezés szecessziós mozgalma, valamint a kereskedelmi és (főleg háborús) propagandaplakátok születése uralt. Ez a fejezet a magyar plakátművészet egy nagyon fontos és nagyon rövid időszakával, az 1919-es Tanácsköztársaság néhány hónapjával zárul, amely alatt a legjobb magyar művészek közül sokan fantasztikus modern propagandaplakátokat terveztek.

Kattintson ide a teljes fejezet elolvasásához!

 

 

Jelentős alkotók:

• Faragó Géza
• Bíró Mihály
• Tuszkay Márton
• Sátori Lipót
• Földes Imre
• Bér Dezső
• Bardócz Árpád
• Vértes Marcell
• Vaszary János
• Rippl-Rónai József
• Hellmann Mosonyi-Pfeiffer
• Berény Róbert
• Uitz Béla
• Dankó Ödön
• Tábor János

 

---

 

II. Art Deco és modernizmus (1920 - 1944)

 

A második fejezet a két világháború közötti két és fél évtizedről szól. Ez a korszak a plakáttervezés igazi aranykora volt, mind Magyarországon, mind világszerte. Nagyon fontos korszak volt a kereskedelmi formatervezés fejlődése szempontjából. Bár számos különböző művészeti irányzat létezett egyszerre, ezeket az éveket két fontos irányzat uralta: a modernizmus és az art deco. A modernista forradalom 1926-ban kezdődött, amikor a korábbi emigráns, Bortnyik, Berény és Kassák  visszatért Budapestre. Irsai István 1929-ben csatlakozott, és Csemiczky TIhamérrel kiegészülve ez az öt művész volt a modernista-konstruktivista kereskedelmi formatervezés első generációjának legfontosabb tagjai. A másik fontos irányzat az art deco volt, és több művész számos lenyűgöző plakátot tervezett, de a legfontosabb alkotók: Bottlik József, Réz-Diamant Tibor és ifj. Richter Aladár.

Kattintson ide a teljes fejezet elolvasásához!

 

 

Jelentős alkotók:

• Bortnyik Sándor
• Berény Róbert
• Kassák Lajos
• Irsai István
• Réz-Diamant Tibor
• Bottlik József
• Richter Aladár
• Csemiczky Tihamér
• Konecsni György
• Gönczi Gebhardt Tibor

 

---

 

III. Egy rövid életű demokrácia jellegzetes plakátművészete (1945 - 1949)

 

Ez a nagyon rövid időszak mindössze öt évig tartott, mégis lehetetlen nem önálló egységként gondolni rá. Ezeknek az éveknek a vezéralakja Konecsni György volt, a legfontosabb plakátok pedig a propagandaplakátok voltak, amelyeket többnyire a baloldali pártok rendeltek meg. Számos nagyszerű plakát készült, amelyek üzenetei a háborúval, az újjáépítéssel, az ország sorsával, az új és megmaradt ellenségekkel foglalkoznak. A kiemelkedő plakátok legkoncentráltabb csoportját azok alkotják, amelyeket a Szociáldemokrata Párt számára terveztek az 1947-es választások idején.

Kattintson ide a teljes fejezet elolvasásához!

 

 

Jelentős alkotók:

• Konecsni György
• Tamássi Zoltán
• Szilas Győző
• Káldor László
• Horváth László
• Pál Gábor
• Gönczi Gebhardt Tibor
• Chy-DÉR
• Somorjai Imre

 

---

 

IV. A szocialista realizmus és a modern plakát folytonossága (1950 - 1955)

 

Ez a fejezet a magyar plakátművészet mélypontjáról szól, vagy legalábbis valószínűleg így gondolná az ember. A rezsim meghatározta a plakát kinézetének normáit, és az eredmény egy nagyon tipikus, azonnal felismerhető, festői jellegű stílus lett, kommunista vezetőkkel és tipizált alakokkal, akik meghatározott társadalmi csoportokat testesítettek meg. Ez a stílus visszatérő motívumok szimbólumrendszerét használta, mint például búzaföldek, optimista bányászok, büszke munkások, valamint épülő gyárak és ipari területek. Sok esetben érdektelen, ismétlődő és unalmas volt, mégis ma nagyon izgalmas, mint egyfajta kézzelfogható, tárgyiasított, mechanikus propaganda.Természetesen ezek között a plakátok között is akadnak szép számmal kiemelkedő, valóban monumentális, nagy hatású, maradandó művek. Van ugyanakkor ezeknek az éveknek egy másik oldala is plakáttörténeti szempontból. Míg Magyarországon a gyenge minőségű papírra nyomtatott szocialista realista plakátokat használták, fantasztikus, modern kortárs kereskedelmi plakátokat terveztek a korszak legjobb művészei, a legjobb elérhető papírra nyomtatva, hazai exportőr vállalatok számára.

Kattintson ide a teljes fejezet elolvasásához!

 

 

Jelentős alkotók:

• Konecsni György
• Káldor László
• Szilas Győző
• Pál Gábor
• Fejes Gyula
• Macskássy Gyula
• Macskássy János
• Gönczi Gebhardt Tibor
• György Pál
• Bánki László
• Bánhegyi Tibor
• Czeglédi István
• Köpeczi Bócz István

 

---

 

V. Stílusok és technikák kavalkádja (1956 - 1970)

 

Az ötödik és a hatodik fejezet a magyar plakátművészet második aranykoráról szól a modernista korszak után, amely három évtizedig tartott a szocialista években. Ez volt az aranykora általában a magyar plakátoknak, és különösen a kulturális plakátoknak, mindenekelőtt a filmplakátoknak. Ezt a korszakot a Papp-csoport uralta, de számos más nagy művész is alkotott, akik nem voltak tagjai a csoportnak. Ez egy olyan időszak volt, amikor a művészek meglepően nagy szabadsággal rendelkeztek, követték és inspirálták a kor művészeti irányzatait. A nyugati hatások fontosak voltak, és számos különböző stílus és technika keverékét alkalmazták, beleértve az expresszív festészetet, a vonalrajzot, a kollázst és a kivágásokat, a tipográfiai plakátokat és a fotómontázst, hogy csak néhányat említsünk. A könnyen azonosítható művészeti irányzatok közé tartozik a pop art, az op art, a neoszecesszió, a svájci stílus, a pszichedelikus művészet, az újrealizmus és a minimalizmus.

Kattintson ide a teljes fejezet elolvasásához!

 

 

Jelentős alkotók:

• Máté András
• Darvas Árpád
• Papp Gábor
• Görög Lajos
• Ernyei Sándor
• Finta József
• Balogh István
• Szilvásy Nándor
• Kemény György
• Bognár Árpád
• Kovács Vilmos
• Vörösmarty Magda
• Sándor Margit
• Müller Ilona
• Tomaska ​​Irén
• Benkő Sándor
• Lengyel Sándor
• So-Ky
• Révész - Wigner
• Szilas Győző
• Zala Tibor
• Lakner László
• Endre Bálint
• Varga Győző
• Antal Gunda
• Crescencia Zelenák
• Gönczi Gebhardt Tibor
• Kemény György
• Vajda Lajos
• Filo

 

---

 

VI. Az alacsony kultúra és a neoavantgárd (1971 - 1990)

 

Az utolsó fejezet egységet alkot az előző fejezettel, a kettő megszakítás nélkül halad, de mégis egy különálló korszakról van szó. Az aktuális művészeti irányzatok hatása továbbra is megmaradt, de egy új művészgeneráció kezdett el dolgozni, új csoportok alakultak, és az ország lassan kinyílt, a szocialista rendszer a végéhez közeledett. A magyar plakát 1985-ben volt százéves, és 1986-ban nagyszabású plakátkiállításra került sor a Műcsarnokban. 1990-re véget ért a magyar plakátművészet utolsó aranykora.

Kattintson ide a teljes fejezet elolvasásához!

 

 

Jelentős alkotók:

• Kemény György
• Molnár Kálmán
• Schmal Károly
• Bányai István
• Pinczehelyi Sándor
• Bakos István
• Felvidéki András
• Helényi Tibor
• Árendás József
• Orosz István
• Tóth József
• Oláh György
• Molnár Gyula
• Gyárfás Gábor
• Pócs Péter
• Krzysztof Ducki